A kivonuló mentődolgozókat a kórházi egészségügyi tevékenységet ellátókhoz képest Magyarországon igen kis mértékben vizsgálták, annak ellenére, hogy ismert a helyszín adta különleges, változatos környezet és az abból adódó különbözőségek. A hospitális halálfélelem és halálelkerülés vizsgálatok eredményeit ismerve egy új megközelítésben kezdtük vizsgálni a kivonuló mentődolgozókat, ismerve azt az összefüggést, hogy a halálfélelem túlzott megjelenése, nem megfelelő kezelése hosszú távon jelentősen befolyásolja a szorongást, ezen keresztül a minőségi mentőmunkát. A megfelelő intervenciók kidolgozásához előzetes ismeretekre van szükség a célcsoportban. Ennek okán a szülői bánásmódot, a megküzdést, konfliktusmegoldó képességet kezdtük el vizsgálni a halálattitűddel kapcsolatban. Keresztmetszeti, prospektív elemekkel rendelkező kvantitatív jellegű vizsgálatunkat országos TUKEB engedély birtokában végeztük. Az online kérdőív zárt rendszeren belül, csak a célcsoportnak juttattuk el, az anonimitás biztosítása mellett.. A beérkező adatokat az SPSS V25 program segítségével elemeztük, a leíró statisztika mellett regressziós analízist végeztünk. Az elemzések alapján kiderült, hogy a túlvédő szülői bánásmód (beleszólás, korlátok és aggódás) és az apai túlsúlyú megjelenés kis mértékben a nőknél, de dominánsan a férfiak körében közvetlenül és a megküzdés különböző módjain keresztül közvetett módon befolyásolják a halálfélelmet és a halálelkerülést. A kórházi egészségügyi tevékenységet végző személyekhez képest (ápoló, orvos, medikus) a kivonuló mentődolgozók körében a halálfélelem és a halálelkerülés nagyobb hangsúllyal van jelen, amely fokozza a szorongást és ezáltal befolyásolja a minőségi mentőellátást.  Kulcsszavak: szülői bánásmód, magatartásforma, mentődolgozó, halálattitűd, megküzdés