Az európai régióban a lakosság 23%-ának ivóvízellátását közösségi vagy magán ellátást biztosító kis ivóvízellátó rendszer biztosítja. Magyarországon az ivóvízellátás 95%-a közműves ellátásból származik, azonban a lakosság közel 40%-át (kb. 4 millió fő) kis vízellátó rendszerek látják el, 3%-ot tesz ki az egyedi, nem közműves ellátás (pl. kis lakóközösségek, tanyák, régi mezőgazdasági vagy ipari telepek), a lakosság fennmaradó 2%-ának ivóvizét pedig magánkutak biztosítják. A Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) által kezelt adatbázisok elemzésével értékeltük a kis és nagy ivóvízellátó rendszerek, valamint a magánkutak jellemző vízminőségének különbségeit. A kis (5000 főnél kevesebbet kiszolgáló) ivóvízellátó rendszerekben a nagyobb arányban kifogásolt vízminőség minden vizsgált paraméter vonatkozásában azonosítható, azonban fokozottan a másodlagos vízminőségromlást jelző mikrobiológiai paraméterek, úgymint coliform baktériumok, telepszám 22°C-on, illetve a geológiai eredetű kémiai paraméterek, mint az arzén, a bór, a vas és a mangán tekintetében. Az NNK Környezetegészségügyi Vizsgáló Laboratóriumában vizsgált magánkutak vízminőségi adatai alapján a kútvizek minősége mikrobiológiai, elsősorban fekális szennyezők és kémiai, például nitrát tartalom, növényvédőszerek mennyisége következtében változatos, fogyasztásuk jelentős közegészségügyi kockázatot jelenthet.  Kulcsszavak: kis vízellátó rendszer, magánkút, vízminőség