Bevezetés: A pancreas méretének variációi egészséges egyénekben is gyakoriak. Az átlagosnál kisebb hasnyálmirigyet látunk például cukorbetegségben és krónikus pancreatitisben, míg a nagyobb méret hátterében állhat a mirigy lappangva kialakuló steatosisa. Egészséges populációban azonban eddig még nem vizsgálták örökletes tényezők hatását a korfüggő méretbeli variációk tekintetében. A kutatás célja meghatározni, hogy a pancreas mérete öröklődik-e. Módszerek: 168 magyar ikerről (96 monozigóta, MZ; 72 dizigóta, DZ; 59% nő; átlagos életkor 56,6 év) készült szív-CT 256 szeletes, multidetektoros Brilliance iCT segítségével, amelynek felhasi képeit elemeztük. IntelliSpace programot használva határoztuk meg a hasnyálmirigynél a fej és a test átmérőit. ACE modell alkalmazásával az additív genetikai (A), közös (C) és egyéni (E) környezeti hatásokat számítottuk ki. Eredmények: A kor előrehaladtával a pancreas fejének és testének átmérője csökkent (r=-0,261 és r=-0,191, p<0,01). A korhoz, nemhez és BMI-hez igazított MZ korrelációk magasabbak voltak, mint a DZ korrelációk, így a legjobban illeszkedő modell az AE modell volt a pancreasfej átmérője (rMZ=0,44 és roZ=-0,15; A=0,33; E=0,67) és pancreastest átmérője esetén (rMZ=0,32 és roZ=0,18; A=0,32; E=0,68) is. Következtetés: A pancreas szélessége részben genetikai tényezők által is befolyásolt. A vizsgálatunk ösztönözhet egyéb kutatásokat a környezeti tényezők szerepével kapcsolatban. Kulcsszavak: pancreas, genetika, CT, radiomika, környezet