Az előző cikkben szó volt az obezitás diagnózisának felállítását segítő leggyakrabban használt paraméterekről. A zsír-szövetet, mint endokrin szervet vizsgáltuk, hangsúlyozva az abdominalisan elhelyezkedő zsírtömeg patofiziológiai jelentőségét. Normál testsúlyú betegünket kevésbé féltjük az obezitáshoz társuló "klasszikus" szövődményektől, mint diabetes mellitus (T2DM), kardiovaszkuláris események. Vajon mindig megalapozott ez a biztonságérzetünk? És vannak obez betegeink, akik fiziológiás kardiometabolikus paraméterekkel rendelkeznek. Egyes felmérések szerint a túlsúlyosak 50%-a, az elhízottak 30%-a.