A kissejtes tüdőrák (SCLC) agresszív, gyors növekedésű és fokozott áttétképződési hajlammal bíró daganattípus, amely megközelítőleg az összes tüdőrákos eset 14%-áért felel Magyarországon. Kezelésében hatékony célzott gyógyszerek a mai napig nem kerültek bevezetésre, így érdemi terápiás előrelépés az elmúlt három évtizedben nem történt. Ennek oka elsősorban az SCLC, mint klinikopatológiai entitás heterogenitásában keresendő, mely befolyásolja a metasztatikus potenciált, a kezelésre adott válaszkészséget és a prognózist is. A közelmúlt transzlációs kutatásai ugyanakkor megmutatták, hogy a neuroendokrin differenciáció és négy vele kapcsolatba hozható gén (ASCL1, NEUROD1, YAP1 és POU2F3) expressziós profiljának függvényében az SCLC további alcsoportokra bontható, melyek biológiailag jelentősen különböznek egymástól. Ezen alcsoportok biológiájának és klinikopatológiai jellemzőinek alaposabb megismerése lehetőséget biztosíthat új, hatékonyabb kezelések kidolgozásához. Kulcsszavak: kissejtes tüdőrák, SCLC, heterogenitás, klinikai revalencia