A tüdőrák molekuláris klasszifikációja folyamatosan fejlődött az elmúlt 15 évben, és mára eljutott oda, hogy az ún. ritka genetikai eltéréseket (fúziós gének) is magába foglalja. Sajnálatos módon ennek a fejlődésnek legnagyobb nyertese az adenokarcinóma-csoport, és csak kevéssé élvezi klinikai előnyeit a laphámrák vagy a kissejtes tüdőrák. További fontos fejlemény, hogy a tumoragnosztikus gyógyszer-indikációk érintik a tüdőrák molekuláris diagnosztikáját is a mikroszatellita-státusz, a tumor mutációs terhelése és az NTRK fúziós gén kimutatása vonatkozásában. A tüdőrák alacsony reszekciós gyakorisága és a rendelkezésre álló kis mennyiségű biopsziás minta miatt egyre nagyobb a jelentősége a folyadékbiopsziának. A célzott terápiák egyre szélesebb körű alkalmazása ugyanakkor számos újfajta rezisztenciamechanizmust vált ki, amelyek folyamatos monitorozása egyre inkább napi rutinfeladat kell, hogy legyen. A célzott mutációs vizsgálatok mellett egyre gyakrabban van lehetőség a multigénes panelek alkalmazására, amelyek révén egyre komplexebb genetikai információ nyerhető ki az adott daganatból. Ugyanakkor a molekuláris genetikai eltérések prediktív jellegét a leletben kategorizálni kell standard terápia, klinikai vizsgálati vagy hipotetikus/feltételezett evidenciaosztályokba, hogy egyértelmű legyen az üzenet a multidiszciplináris team és a beteg számára is. Kulcsszavak: tüdőrák, molekuláris klasszifikáció, prediktív diagnosztika