A terapeuta transzparens jelenlétének szüksége a borderline tünetekkel küzdő páciensek terápiájában széles körben elfogadott. Ugyanakkor a hangsúlyosan nyílt és hiteles légkörben is ingoványos talajnak számít a terapeuta nem viszontáttételi önfeltárásának alkalmazása. Jelen esettanulmányban a nem viszontáttételi önfeltárást az enactment és az autoritás jelenségeivel való szoros kölcsönhatásában mutatom be. Ezeknek a kölcsönhatásoknak a feltérképezése általánosítható szabályok hiányában is fogódzót jelenthet az önfeltárás terápiás hasznosításához. Az önfeltárás problémáját egy fiatal, borderline tünettanú nőpáciensemmel közösen elköltött ebéd alatti beszélgetésből kiindulóan bontom ki. Ez a terápiás enactmentnek is tekinthető közös ebéd az autoritásviszonyok átalakulását hozta magával. A kapcsolati autoritás megtapasztalása segített abban, hogy az önfeltárást tervezett intervencióként építsem be a terápiás folyamatba. Az esetrészletet az alappszichiátriai ellátás hierarchikus közegébe, az alkalmazott mentalizáció alapú terápia módszerébe és a kapcsolat sajátosságaiba ágyazottan mutatom be. Arra helyezek hangsúlyt, hogy ezeken a beágyazottságokon keresztül az enactment, az autoritás és az önfeltárás kölcsönhatásai inkább kiemelkednek, mintsem elkülönülnek más intézményi feltételek, módszerek vagy kapcsolati dinamikák esetén előforduló megjelenésüktől.  Kulcsszavak: önfeltárás, enactment, autoritás, borderline személyiségzavar, mentalizáció alapú terápia