A bioni mezőelmélet a kapcsolati (relational) pszichoanalitikus iskolák olasz analitikusok által kidolgozott ága. Jelentőségét a szerzők a következőképpen foglalják össze: "A mezőkoncepció az egyének közötti tudattalan kommunikáció új és mélyre ható elméletét nyújtja számunkra, mert radikálisabb magyarázatot ad a tudattalanról és az analitikus szetting oneirikus, álomszerű átalakító funkciójáról alkotott más modellekhez képest; pontos leírást ad az analitikus kapcsolattal folyó munkáról; módosítja a terápia hatótényezőire és az értelmezésre vonatkozó elméleteket". A dolgozat első (az előző számban megjelent) részében az elmélet kialakulásának előzményeit és fő fogalmait ismertettük. Az írás második felében a szerzők kortárs pszichoanalitikus kritikákra válaszolnak, amely alkalmat ad arra, hogy nézeteiket további részletekkel gazdagítsák. Ennek ellenére tanulmányuk nem könnyű olvasmány. A pszichoanalitikus és dinamikus szemléletű olvasók azonban számos olyan elméleti megközelítéssel és a dinamikus pszichoterápiás munkamódra vonatkozó leírással találkozhatnak, amelyeket abban az esetben is hasznosítani tudnak, ha munkájuk során nem a mezőelméletet követik. Ilyen teoretikus megértést kínál többek között a már említett párhuzam, amely a kisgyermek fejlődése és a páciens gyógyulása között kínálkozik az anyával/terapeutával való személyközi kapcsolatukban. Hasonlóképpen újszerű és megfontolásra érdemes az apa szerepének mezőelméleti megközelítése, amely az ödipális helyzet tovább gondolásának lehetőségét nyújtja. Az elméleti megfontolások mellett érdemes elmélyednünk a szerzők módszertani eszköztárának részleteiben. A terápiás diskurzus során bizonyára mindannyian élünk a szerzők által leírt humoros, metaforikus, utalásos, kétértelmű megfogalmazásokkal, azonban ezeknek a beavatkozásoknak - szemben a mezőelmélet képviselőivel - nem (vagy még nem) tulajdonítunk specifikus hatást. Végül a humornak a terápiákban betöltött szerepét szeretném kiemelni, amellyel kapcsolatban érdemes felidézni S. Freudnak A vicc és viszonya a tudattalanhoz című, 1905-ben megjelent tanulmányát és összevetni a mezőelmélet felfogásával. Kulcsszavak: mező, álmodás, átalakítás, reprezentációképzés, gondolkodás