Bevezetés: A fluktuáció a szervezetből önként vagy kényszer hatása által távozott munkatársak pótlására felvettek százalékos aránya az átlagos állományi létszámhoz képest 12 hónapos időintervallumra vetítve. Nem feltétlenül káros, jól kezelve ideális. Előfordul mind a kiválóan, mind a gyengén teljesítők között. A munkaerőmozgást fokozhatja, ha az intézmény vonzereje gyenge, ezért a munkaerőpiacról nehéz jó munkaerőt felvenni. Az egészségügyi intézmények nehéz helyzete tehát akkor is fluktuációt gerjeszthet, ha minden szereplője a tőle elvárhatót adja. Módszer: A kórházi fluktuáció okaiként általános és helyi tényezők szerepét tártuk fel. A dolgozói létszám változásában döntő hatású az egészségügy helyzete. A fiatalabb generációk számára mások a munkavállalás szem pontjai, a több szabadidő, rugalmasabb munkabeosztás alapvető igény, mely kórházi környezetben alig teljesül. Elemeztük a kórházi vonzerőt és távozáshoz vezető taszítóerőt. Eredmény: a megfelelő munkaerő kiválasztásán, az eleve alkalmatlanok kiszűrésén javít a reális elvárások egyértelmű megfogalmazása az intézmény és a dolgozó oldaláról egyaránt már a felvétel előtt. Jelentős szerepe van a jó interjúztatási technikának. Következtetés: Az egészségügy szorító humánerőforrás hiányának csökkentése az intézetek részéről is nagy figyelmet, adott esetben jelentős ráfordítást igényel. Az általános társadalmi jelenségek felismerése még akkor is szükséges, ha arra egy kórháznak önállóan ráhatása nincs. Elemezni kell a helyi adottságokat, melyben a cselekvés mozgástere nagyobb és igazítható a külső tényezőkhöz.