Bevezetés: A Crohn-betegség lefolyása sokféle lehet, az enyhétől a súlyos, hétköznapi életvezetést ellehetetlenítő, szövődményes formákig. Szükséges lenne azon tényezők ismerete, melyek segíthetik a rossz prognózisú betegek azonosítását, akiknél szorosabb követés és agresszívebb kezelés javasolt, a várható enyhe lefolyású betegekkel szemben. Módszer: Retrospektív vizsgálatunkban klinikánkon diagnosztizált és gondozott 136 Crohn-beteg adatait dolgoztuk fel, az irodalomból ismert prognosztikai tényezőket vetettük össze a betegség lefolyással. Eredmény: A diagnózis felállításakor emelkedett CRP-szint (p<0,03; RR: 0,61), az induló teljes test ODM -2 SD alatti érték (p<0,03; OR: 8,6), a lumbalis gerinc ODM -1 SD alatt (p<0,0001; OR: 6,2), a diagnózis felállításakor végzett endoszkópia során látott mély vastagbélfekély (p<0,001; OR: 6,2), illetve az exkluzív enteralis táplálás (EEN) hiánya (p<0,02; OR: 2,6) is prognosztikai tényezőnek bizonyult későbbi biológiai terápia szükségességére. A későbbi bélreszekcióra hajlamosító tényezőnek találtuk a diagnózis pillanatában emelkedett CRP-szintet (p<0,05; OR: 3,5), illetve a betegség során valaha eloforduló perianalis fistula jelenlétét (p<0,002; OR: 5,9). Egy éven belüli szteroidigényre hajlamosít a diagnóziskor fennálló extraintestinalis manifesztáció (EIM) (p<0,03; OR: 3,1), illetve a követési idő alatt előforduló perianalis fistula (p<0,04; OR: 3,2). Összefoglalva, vizsgálatunk alapján azon betegek szorosabb követése indokolt, akik az alábbi rizikófaktorokat hordozzák: csökkent kezdeti csontsűrűség, mély vastagbélfekély, EEN indukciós terápia hiánya, magas induló CRP-szint, a betegség során megjelenő perianalis fistula, kezdeti EIM. Kulcsszavak: Crohn-betegség, biológiai terápia, prognosztikai faktor, prognózis