Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=144783
MOB:2020/3
Szerzők:Siklósi György
Tárgyszavak:ABORTUS, HABITUÁLIS; LUTEÁLIS FÁZIS; PROGESZTERON; TERÁPIA
Folyóirat:Magyar Nőorvosok Lapja - 2020. 83. évf. 4. sz.
[https://mnt.olo.hu/rovat/magyar-noorvosok-lapja]


  A habituális abortusz tényleges oka és sikeres kezelése / Siklósi György
  Bibliogr.: p. 193. - Abstr. hun., eng.
  In: Magyar Nőorvosok Lapja. - ISSN 0025-021X. - 2020. 83. évf. 4. sz., p. 184-193. : ill.


Célkitűzések: Randomizált, placebokontrollált tanulmányunkban korábban igazoltuk a folliculo-lutealis funkció (FLF) meghatározó szerepét habituális abortuszban (HA). Jelen közleményünkben reprezentatív beteganyagon (510 beteg, 627 terhesség) vizsgáljuk a módszer hatékonyságát, az FLF és a terhesség kimenetelének összefüggéseit és a levonható következtetéseket. Beteganyag és módszer: Fiziológiásnak a szinguláris, érett és eutroph magzatokkal végződő terhességek lutealis szakában mért progeszteron (P) átlagértéket tekintettük. Ilyen ciklusokban a lutealis P-átlag 29,2 +- 3,1 ng/ml (fiziológiás minimum 23,0 ng/ml) és a lutealis ösztradiol (E2) átlag 420 pg/ml (fiziológiás minimum 350 pg/ml). Az FLF rendezésére clomifen-citrát- és/vagy dexamethasonkezelést alkalmaztunk a P-átlag rendszeres kontrollja mellett. Eredmények: Szokványos vetélőknél szignifikánsan alacsonyabb P-értékeket találtunk a fiziológiásnál (13,6 +- 3,3 és 29,3 +- 3,1 ng/ml). Fiziológiás FLF mellett fogant terhességek között (n = 494; 2-10, átlag 3,0 vetélés után) a nem kezelt, illesztett kontrollcsoporthoz képest nagyságrenddel ritkábban fordult elő vetélés (4,5% és 39,4%), koraszülés (2,5% és 45,0%) és intrauterin magzati retardáció (IUGR) (0,7% és 19,8%). A két csoportban két vetélés után 3,0% és 31,5%-ban, z3 vetélés után 6,5% és 46,2%-ban fordult elő vetélés. Elemezve az FLF és a terhességek kimenetelének összefüggését szignifikáns (p<0,001) különbséget találtunk a vetéléssel, koraszüléssel és érett szüléssel végződő terhességek között a fogamzás-ciklusában mért lutealis P- és E2-átlagértékek között. Erős és szignifikáns korrelációt találtunk (r = 0,93; p < 0,001) a lutealis P és E2-átlagok és terhesség hossza (hét) között, valamint a lutealis P- és E2-értékek és a magzati paraméterek között (r = 0,84-0,71; p < 0,001): újszülött súly, hossz, súlypercentil, BPD. Ezek a biometriai összefüggések megerősítik az FLE tényleges oki szerepét HA-ban. A 28 beteg (4,5%) közül, ahol fiziológiás FLF mellett vetéléssel végződött a terhesség, 14 betegnél 18-szor sikerült megismételnünk a kezelést, fiziológiás FLF mellett meglepetésünkre valamennyi terhesség érett szüléssel végződött. Következtetések: Bár 14 betegnél nem sikerült megismételnünk a kezelést, az FLF rendezésével a betegek 97,8%-ánál sikerült szülést elérnünk. Ez arra utal, hogy a HA létrejöttében a folliculo-lutealis elégtelenség- (FLE)-en kívül egyéb konzekvens ok, vagy okok szerepe elenyésző, vagy kétséges. Az FLF fogamzás előtt történő rendezése a HA kezelésének legeredményesebb kezelési módja. A folliculogenesis rendezése töredékére csökkenti a véletlenszerűen előforduló kromoszóma-rendellenességek előfordulását. A korral arányosan romló reproduktív funkció hátterében is az egyre romló FLE áll.  Kulcsszavak: habituális abortusz, folliculo-lutealis funkció, progeszteron