A melanoma incidenciája az elmúlt évtizedekben folyamatosan emelkedett, azonban a mortalitás emelkedése ezzel nem párhuzamos, az eredményes szekunder prevenció, illetve 2011 óta az új innovatív terápiás modalitások miatt. A célzott BRAF-MEK-inhibitor-terápiával (dabrafenib-trametinib; vemurafenib-cobimetinib; encorafenib-binimetinib) és immunterápiákkal (PD-1-gátló: nivolumab, pembrolizumab; CTLA-4-gátló: ipilimumab; ipilimumab-nivolumab kombinált terápia) akár 3-5 éves teljes túlélés is elérhető. Minél jobban megértjük ezeknek a szereknek a hatásmechanizmusát, annál hatékonyabb eredményeket érhetünk el a különböző terápiák szekvenális alkalmazásával. A biztató eredmények ellenére azonban az előrehaladott melanomában a terápiás válasz meglehetősen heterogén, nem mindig tartós, ezért számos kiegészítő terápiás modalitás alkalmazására is szükség lehet. Megfelelő indikációban lokális ellátással lehet kiegészíteni a szisztémás kezelést, ami lehet sebészi (metastasectomia), regionális kemoterápia, elektrokemoterápia, palliatív és kuratív sugárterápia.