Tanulmányunk célja a radiosynoviorthesisnek (RSO) az arthrosis radiológiai progressziójára gyakorolt hatásának vizsgálata volt csípő-, valamint bokaízületek esetében arthrosisos és rheumatoid arthritises betegek között. 81 betegnek (átlagéletkor 56,8 év) összesen 89 csípőízületét, valamint 64 beteg (átlagéletkor 52,5 év) összesen 64 bokaízületét vizsgáltuk meg RSO-kezelés után. A vizsgált csípőízületek esetében 48 beteg alapbetegsége az arthrosis (OA), 33 betegé pedig a rheumatoid arthritis (RA) volt. Azon betegek között, akiknek bokaízületét vizsgáltuk, 43-nak az alapbetegsége az OA, 21-nek az RA volt. RA-s betegeink alkották az aktív kontrollcsoportot. Az átlagos utánkövetési idő 9,2 év volt (3-15 év) az OA-betegek esetében, és 8,9 év volt (3-14 év) az RA-s betegek körében. Az arthrosisban szenvedő betegek esetében a vizsgált csípőízületek 29,41%-ánál (51 ízületből 15-nél) észleltünk az utánkövetés során további progressziót, míg ez az arány az RA-s betegek esetében 26,3% volt (38 ízületből 10-nél). Tehát az arthrosisos betegek körében 70,6%-nál, RA-s betegek körében 73,7%-ánál a radiosynovectomia sikeres volt a radiológiai progresszió megelőzésében. A bokaízületek vizsgálatakor az OA-s betegek között az ízületek 79,1%-ában, RA-s betegek között az ízületek 85,7%-ában nem sikerült radiológiai progressziót kimutatni az utánkövetés során. A sikeres RSO-beavatkozások arányát tekintve nem találtunk szignifikáns különbséget a két betegségcsoport között. Az RSO a synovitis kezelésének egyik alternatív, eredményes módszere, valamint hatékonynak bizonyult az arthrosis radiológiai progressziójának megelőzésében. Az RSO képes lehet az arthrosis által okozott strukturális károsodás megállítására vagy késleltetésére.  Kulcsszavak: arthrosis, rheumatoid arthritis, synovitis, radiosynoviorthesis