A korábbi és a jelenlegi lipidajánlások a statinterápia elsővonalbeli szerepét hangsúlyozzák a kardiovaszkuláris kockázatcsökkentésben. A nagy vizsgálatokban mindezek mellett nyilvánvalóvá vált, hogy a statinkezelés nem képes teljes kardiovaszkuláris rizikócsökkentésre, ezért számolnunk kell a reziduális kockázattal. A reziduális kockázat elemei többek között a magas triglicerid- és alacsony HDL-koleszterin-szint, azaz az atherogen dyslipidaemia, amellyel főleg 2-es típusú cukorbetegségben, metabolikus szindrómában vagy elhízásban találkozhatunk leggyakrabban. Az atherogen dyslipidaemia kezelésére elsősorban a statinok javasoltak, ugyanakkor az LDL-koleszterin-célérték elérése után a magasabb trigliceridszint kezelésére fibrátterápia jöhet szóba. E terápiás csoportban a legbiztonságosabban a fenofibrát kombinálható statinokkal.  Kulcsszavak: atherogen dyslipidaemia, lipidirányelvek, fibráttterápia, fenofibrát A Bausch Health Kft. támogatásával.