Célkitűzés: Szakirodalmi áttekintés és saját tapasztalatok alapján rendszerbe foglalni azokat a leggyakoribb betegségeket és módszereket, amelyek a laterális orrfal különböző mértékű endoszkópos reszekcióját teszik szükségessé. Beteganyag és módszer: Az elmúlt öt évben kezelt 23, szelektált beteg adatainak retrospektív elemzése. A betegcsoport heterogenitása miatt nem az egyes kórformák kezelési stratégiáját, hanem a műtéttechnika részleteit analizáltuk. Eredmények: A laterális orrfal különböző mértékű reszekciójával járó endoszkópos műtétet a szelektált beteganyagban leggyakrabban invertált sinonasalis papilloma (ISP, n=9), juvenilis nasopharyngealis angiofibroma (JNA, n=6), illetve jó- és rosszindulatú lágyrészdaganatok válogatott eseteiben (n=8) végeztünk. A transnasalis endoszkópos parciális maxillectomia (TEPM) és annak altípusai - az alapbetegség stádiumbeosztását is figyelembe véve - jól alkalmazhatók a laterális orrfal reszekciós műtétei során. Következtetés: A TEPM nomenklatúra hazai bevezetését és egységes használatát javasoljuk. Az arcüreg anterolaterális és elülső szegmenseinek kezelésére a 3. és 4. típus alkalmazása jön szóba. Az orrüreg elülső részét is involváló daganatoknál - JNA kivételével - első lépésben tumor-debulking indokolt. Ettől eltérő esetben orrfenéki vagy laterális orrfali lebenyképzés célszerű. A JNA és ISP kezelése speciális stratégiákat kíván. A tumorreszekciós határok több pontjáról jól azonosítható, rajzos ábrákkal illusztrált szövettani anyagvétel (mapping) javasolt. Kulcsszavak: juvenilis nasopharyngealis angiofibroma, invertált sinonasalis papilloma, transnasalis endoszkópos parciális maxillectomia