Bevezetés: A dobhártyapótlás sikerességét befolyásolja a perforáció mérete és elhelyezkedése. A tradicionális, mikroszkópos eljárással szemben, az endoszkópos technika esetében még hiányosak az ismereteink a perforáció tulajdonságainak hatásáról a műtéti eredményességre. Betegek és módszer: Az első 25, centrális dobhártya-perforáció zárása céljából endoszkópos myringoplasztikán átesett betegünk adatait retrospektíven elemeztük. Eredmények: 11 beteg esetében 1, 10 betegnél 2, míg 2-2 betegnél 3, illetve mind a 4 dobhártyanegyedet érintette a perforáció. Leggyakrabban a hátsó-alsó negyedre lokalizálódott a perforáció (64%), 52%-ban a hátsó-felsőre, 48%-ban az első-alsóra, és 16%-ban az első-felsőre. A 25-ből 22 beteg esetében (88%) tudtunk zárt, légtartó dobüreget kialakítani, és a preoperatív 20 dB lég-csont közt 9,6 dB-re mérsékeltük. Az egy negyedet érintő perforációk esetében 100%-ban, a 2 negyedieknél 90%-ban, a 3, illetve mind a 4 negyedet érintőknél 50%-ban zártuk a dobüreget. 100%-ban tudtuk zárni a dobüreget, ha csak a hátsó negyedekre terjedt a perforáció. Az első-felső negyed érintettsége a legkritikusabb. Annál a 4 betegnél, akiknél a perforáció érintette az első-felső negyedet is, csak 2 esetben tudtunk zárt dobüreget létrehozni. Következtetés: Az endoszkópos dobhártyapótlás hatékony eljárás a centrális perforáció zárására. A mikroszkópos technikához hasonlóan, minél kisebb a perforáció, annál nagyobb eséllyel zárható a dobüreg. Hasonlóképpen jobb eséllyel zárhatók a hátsó negyedi perforációk, mint az első negyediek. Kulcsszavak: dobhártya-perforáció, dobhártyapótlás, endoszkópos fülműtét