A legújabb koronavírus járvány a nagy esetszámban előforduló hypoxiás légzési elégtelen beteg miatt komoly kihívás elé állítja a gyakorló intenzív terápiás orvosokat. Mivel a COVID-19 betegség kritikus állapotot okozó patomechanizmusában kiemelkedő helyen áll a tüdőgyulladás, így a képalkotó vizsgálatok első helyen szerepelnek mind a diagnosztikában, mind a betegség lefolyásának utánkövetésében, illetve a lehetséges szövődmények felderítésében. Az eddigi irodalmi adatokat áttekintve bemutatjuk a jellemző mellkas CT, mellkasröntgen és mellkasfali ultrahang eltéréseket, illetve ajánlásokat fogalmazunk meg a különböző vizsgálati modalitások használatának indikációira. A vírusfertőzés kezdeti, atípusos megjelenési képe a CT-vel észlelt, jobb alsó lebenyi, perifériás, több gócú tejüveg homály, ami hamar kétoldali, a középső és alsó tüdőmezőket érintő elváltozássá fajul. A betegség progressziójával nő a konszolidált területek aránya, majd fibrotikus rajzolatfokozódás jelenik meg. A SARS-CoV-2 vírus miatti speciális infekció kontroll szabályok miatt a betegágy melletti ultrahang vizsgálatnak komoly szerepe van abban, hogy a fertőzött betegek minél kisebb számú egészségügyi személyzettel kerüljenek kontaktusba.  Kulcsszavak: computer tomográfia, COVID-19, képalkotás, mellkasröntgen, ultrahang