Az akut nyak-, váll és derékfájdalom gyakoriságánál fogva jelentős egészségügyi és gazdasági terhet jelent a társadalomra. Legjelentősebb szövődménye a krónikus gerincfájdalom kialakulása, ennek rizikóját képezi a pszichoszociális tényezők mellett a fájdalom intenzitása, valamint a szubjektív fájdalommegélés is. Az akut gerincfájdalom kezelésében a betegedukáció, a mozgásterápia mellett fontos szerepet játszik a fájdalom mechanizmusához igazított fájdalomcsillapítás. Az ópiátok alkalmazása első választásként nem ajánlott, a nem szteroid gyulladáscsökkentő választása pedig individualizáltan, a lehetséges mellékhatások alapján célszerű. A hatékonyság növelése és a mellékhatások gyakoriságának csökkentése érdekében izomrelaxáns asszociálható. A tizanidin és egyes nem szteroid gyulladáscsökkentők (ibuprofen, diclofenac, aceclofenac) szinergizmusa klinikai vizsgálatokkal igazolt, az eredmények a kronifikáció szempontjából lényeges szubjektív fájdalommegélés csökkenését is jelzik.