Bevezetés és célkitűzés: A perkután etanolinjekciós (PEI) kezelést ugyan 30 éve alkalmazzák a pajzsmirigy jóindulatú göbeinél, a legalább 5 évet elérő átlagos követési időt felölelő tanulmány pajzsmirigycisztáknál (PMCI) és autonóm adenomáknál (AUAD) 2-2 akad, míg nem autonóm működésű, szolid göböknél (NASZ) egy sincs. Munkánkban jóindulatú pajzsmirigygöbök PEI-kezelésével szerzett hosszú távú tapasztalatainkról számolunk be. Módszer: 254, legalább 10 éve PEI-kezelt betegnél vizsgáltuk a kezelés hosszú távú sikerességét. Ennek feltétele, hogy a göb térfogata az eredeti 50%-a alatt maradjon, AUAD esetében emellett a betegeknek kezelés nélkül is euthyreoidnak kellett maradniuk. Eredmények: 79 PMCI esetében 79,4%, 100 AUAD-nál 37,1%, 75 NASZ-nél 69,4% volt a sikerességi arány 10 évvel a PEI után. Az összes sikertelennek bizonyult kezelés 23,3%-ában csak több mint 5 év követési idő után derült fény a kezelés sikertelenségére. A göbök térfogata a követési idő végén a kezelés előtti térfogat 29,8%-a lett PMCI, 39,6%-a NASZ és 48,9%-a AUAD esetében. PMCI esetében szignifikánsan eredményesebb volt a kezelés idősebbeknél, más paraméter (göbtérfogat, a beadott alkohol mennyisége, ezek aránya) nem mutatott szignifikáns kapcsolatot az eredményességgel. Következtetés: Mindhárom jóindulatú göb esetében az eddigi leghosszabb követési időt felölelő tanulmányunk megerősíti, hogy AUAD esetében csak kivételes esetekben, PMCI esetében általában ajánlható a PEI. NASZ esetében a módszernek szintén van létjogosultsága. A PEI hatásossága az idő előrehaladtával tovább csökken, ami a hosszú távú követés fontosságára hívja fel a figyelmet.  Kulcsszavak: thyreoidea, nodulus, PEI, sclerotherapia