A férjem hallhatja, ahogy sikolyaimat a párnába fojtva vigasztalhatatlanul zokogok, amit annyira átáztattak már a könnyeim és az izzadságom, hogy kénytelen vagyok felemelni égő szemeim. Kitartóan bámulom édesanyám bekeretezett képét az éjjeliszekrényemen. Megmerítkeztem "a gyász szörny" keresztvizében és üres kétségbeeséssel merülök alá a sötétség tengerében. Harminc éves vagyok, egyetlen gyermek. Két hónappal ezelőtt születtek ikerlányaim, és egy hónappal később elvesztettem az édesanyám. Azon tanakodtam, mi lehet az újdonsült anyaság titka gyászoló lányként.