Az öngyilkos magatartás az affektív betegségek gyakori velejárója és az ún. "major" hangulatzavarokban szorosan összefügg a depressziós tünetek jelenlétével és súlyosságával. Az öngyilkossági hajlam affektív betegségekben állapot- és súlyosságfüggő, és lényegesen csökken, illetve megszűnik a klinikai gyógyulás bekövetkeztével. Ugyanakkor, mivel az affektív betegek többsége sohasem lesz öngyilkos, illetve sohasem követ el szuicid kísérletet, a klinikai kép jellegzetességei mellett személyiségbeli, családi és pszichoszociális tényezők is szerepet játszanak az önpusztító magatartás létrejöttében. Közleményünkben áttekintjük az affektív betegségekben klinikailag feltárható öngyilkossági rizikófaktorokat, különös tekintettel a háttérben esetleg meghúzódó bipolaritásra. A pszichoszociális intervenciókkal kiegészített eredményes farmakoterápia lényegesen csökkenti az öngyilkos magatartás esélyét még ezen nagy rizikójú betegcsoportban is. Kulcsszavak: major depresszió, bipoláris betegség, kevert depresszió, öngyilkos magatartás, öngyilkossági rizikófaktorok