Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=148974
MOB:2019/4
Szerzők:Mladoniczky Sára; Balla Patrícia; Szegedi Margit; Takács Edit; Piróth Zsolt; Németh József; Ablonczy László; Temesvári András; Andréka Péter; Bálint Olga Hajnalka
Tárgyszavak:THROMBOEMBOLIA; HYPERTONIA, PULMONÁLIS; KÖVETÉSES VIZSGÁLATOK
Folyóirat:Cardiologia Hungarica - 2019. 49. évf. 5. sz.
[https://cardiologia.hungarica.eu ]


  Krónikus tromboembóliás pulmonalis hipertóniás betegek hosszú távú követésének eredményei / Mladoniczky Sára [et al.]
  Bibliogr.: p. 343. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.26430/CHUNGARICA.2019.49.5.338
  In: Cardiologia Hungarica. - ISSN 0133-5595. - 2019. 49. évf. 5. sz., p. 338-343. : ill.


Háttér: A krónikus tromboembóliás pulmonalis hipertónia (CTEPH) pulmonalis artériás trombózishoz társuló vaszkuláris betegség. Az elsődlegesen választandó kezelés a pulmonalis thrombendarterectomia (PEA), de ha ez kontraindikált vagy opus után reziduális pulmonalis hipertónia (rPH) marad fenn, gyógyszeres kezelést alkalmazunk, illetve lehetőség szerint ballonos pulmonalis artériás angioplasztikát (BPA) végzünk. Cél: Az általunk kezelt CTEPH-betegek hosszú távú kimenetelét megvizsgálni. Módszer: Intézetünkben 2003 és 2018 között diagnosztizált és kezelt betegek adatait vizsgáltuk retrospektiven. Elemeztük a diagnóziskor dokumentált klinikai és jobbszívfél-katéterezéshez köthető adatokat, a kezeléseket és a kimenetelt. Összehasonlítottuk a kimenetelt és a mortalitást annak függvényében, hogy a betegnek volt vagy nem műtéte (PEA vs. nem-PEA-csoport). A hosszú távú követés eredményeit a következő paraméterek alapján vizsgáltuk: NYHA-stádium, 6 perces járástávolság (6MWD) és NT-proBNP-szint. Eredmények: A 29 CTEPH-betegből (átlagéletkor 62+-19 év, 52% férfi) 16 (55%) volt PEA-ra alkalmas, közülük 13 beteget követtünk hosszú távon (n=3 periop exit). A PEA-betegek 54%-a (n=7) meggyógyult, a többi 6 beteg posztoperatív időszakban specifikus PAH-kezelésben (n=1, BPA-val kombinálva) részesült rPH miatt. A nem-PEA-csoport mind a 13 betege specifikus PAH gyógyszeres kezelést kapott (n=1, BPA-val kombinálva). A két csoport tagjainak kiindulási hemodinamikai paraméterei nem különböztek. Hosszú távon szignifikáns javulás volt a PEA-csoportban a NYHA-stádium és az NT-proBNP (p <0,001, és p=0,046), a nem-PEA-csoportban pedig a NYHA és a 6MWD (p=0,012 és 0,006) tekintetében. Az 1, 3, 5 éves túlélés (Kaplan-Meier-analízis) a PEA-csoportban 100-100-100% vs. a nem-PEA-csoportban 100-85-78% volt (p=0,013). Következtetések: Az intézetünkben diagnosztizált betegek 55%-a alkalmasnak bizonyult PEA-ra. Sikeres PEA esetén 54%-uk meggyógyult, a többi specifikus PAH-kezelésre szorult rPH miatt és a hosszú távú kimenetelük kedvező volt. A nem műthető, csak gyógyszeresen kezelt CTEPH-betegek funkcionális állapota is szignifikánsan javult, de eredményeink alapján rosszabb a túlélésük.  Kulcsszavak: krónikus tromboembóliás pulmonalis hipertónia, pulmonalis thrombendarterectomia