"A fájdalom az élet házőrző kutyája", ahogy Hippokratész tartotta. E mondás értelme, hogy az akut fájdalom érzékelése - jelezve a károsító hatások fellépését - annak elkerülésére, ezzel a károsodás megelőzésére készteti elviselőjét. A krónikus fájdalom jelenléte azonban jelentősen rontja az életminőséget, korlátozza a napi normál életvitelt is. A fájdalom érzése az evolúció során a gerincesekben már bizonyosan megjelenik, de tudatos csillapítása emberi jellemző. Mai világunk már elképzelhetetlen lenne fájdalomcsillapítók nélkül, bár a fájdalom megélése és annak csillapítása egyénenként rendkívül eltérő. A gyógyszerfogyasztás az utóbbi évtizedekben jelentősen emelkedett: az OECD felmérése szerint Magyarországon évente 7,3 millió ember vált ki gyógyszert, 3,3 millió, vagyis minden harmadik rendszeres gyógyszerszedő. A recept nélkül kiváltható készítmények közül az egyik legkeresettebbek a fájdalomcsillapítók. Szinte minden magyar háztartásban van "házi patika" a tudatos, észszerű gyógyszerszedés mégsem jellemző társadalmunkra. Az egészségnevelés, a betegedukáció sok esetben a "Kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!" mondatban ki is merül. A perioperatív fájdalomcsillapítás az aneszteziológia feladata, de a hosszabb távú posztoperatív fájdalomcsillapítás már a beavatkozást végzőre hárul -, sajnos, általában tapasztalati úton, sablonszerűen alkalmazva, nem a betegre egyedileg adaptálva történik, így időnként elégtelen. A beteget emittálva általában a háziorvosra hárul a tartós, elhúzódó fájdalomcsillapítás beállítása. Ezért is érzem fontosnak a téma felvetését, a cikkben szereplő ajánlások ismertetését.