Lassan köztudottá válik, hogy a nőket is veszélyeztetetik az iszkémiás szívbetegségek, és a halálozásukban is a szív- és érrendszeri megbetegedéseknek van a legnagyobb szerepe. A hormonális védettség, ami a nők sajátja az ösztrogén-ellátottság miatt, a változás korával megszűnik. A kardiovaszkuláris rizikó, vagyis annak valószínűsége, hogy egy szív- és érrendszeri esemény nagy valószínűséggel bekövetkezik az eljövendő években, az a kockázati tényezők együttes jelenlétéből viszonylag jól előre jelezhető, de legalábbis azt mindenképp tudhatjuk, hogy kik a legveszélyeztetettebbek. A kockázatbecslés tekintetében újabb és újabb rizikótényezők váltak elfogadottá, azonban a magas vérnyomás, mint a szív- és érrendszeri események bekövetkeztének jó prediktora már több évtizede tartja a biztos pozícióját ebben a vonatkozásban. Ugyanakkor népbetegség is, hiszen a felnőtt társadalom 30%-át érinti, az idősebbek között pedig 60-70% előfordulásának a gyakorisága. Az idősek között egyértelműen több a hipertóniás nő, mint a férfi, erre hosszmetszeti és keresztmetszeti vizsgálatok is már a múlt évszázad végén rámutattak. Kulcsszavak: nők, kardiovaszkuláris rizikó, menopauza, hipertónia, ARB-k, valsartan