Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=142796
MOB:2019/4
Szerzők:Dénes Zoltán; Fazekas Gábor; Tápay Gabriella
Tárgyszavak:REHABILITÁCIÓ; SZAKORVOS; OKTATÁS, SZAKMAI; AKKREDITÁCIÓ
Folyóirat:Rehabilitáció - 2019. 29. évf. 4. sz.
[https://www.rehab.hu/folyoirat.aspx?&web_id]


  A rehabilitációs szakorvosképzés jelenlegi helyzete, az elmúlt években történt változások, eredmények / Dénes Zoltán, Fazekas Gábor, Tápay Gabriella
  Bibliogr.: p. 159. - Abstr. hun., eng.
  In: Rehabilitáció. - ISSN 0866-479X. - 2019. 29. évf. 4. sz., p. 154-159. : ill.


Bevezetés: A rehabilitációs szakvizsga 40 éves hazai történetében még az elmúlt 5 évben is jelentős változások történtek. Az közlemény célja az elmúlt évek változásainak áttekintése mellett a szakvizsgák tapasztalatainak ismertetése a szakterület művelői számára. Tárgyalás: Magyarországon 1978 óta létezik rehabilitációs szakképesítés (9/1978. [XI. 29.] EüM. rendelet), amelynek mozgásszervi rehabilitáció volt az elnevezése az első húsz évben. Az elnevezés 1999-től (66/1999. [XII. 3.] EüM. rendelet) orvosi rehabilitáció a szakterület megjelölésével lett, majd orvosi rehabilitáció (mozgásszervi). Az első vagy alapképesítésként megszerezhető 5 éves képzési idejű fizikális medicina és rehabilitációs orvoslás (FMRO) szakképesítés 2003-ban született meg (45/2003. [VIII. 6.] ESzCsM rendelet), amely már az uniós elvárásoknak is megfelelt. A képzés és a szakvizsgáztatás központja az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben (OORI) volt. Az egyetemi képzések csak a tanszékek megalakításával, közel 25 évvel a szakterület létrejötte után kezdtek kialakulni. Debrecenben 2006-ban, a Semmelweis Egyetemen, Budapesten (SE) 2009-ben, Pécsett 2015-ben, Szegeden a 2016. évben alakult rehabilitációs tanszék/tanszéki csoport. Újabb változás 2016. 09. 26-tól történt, ettől kezdve már csak 5 éves rehabilitációs medicina szakvizsgára lehet jelentkezni, a ráépített, kétéves képzés lehetősége megszűnt. A szakvizsgára az elmúlt időszakban, éves átlagban húszan jelentkeztek, míg a 40 év során közel ötszázan szakvizsgáztak. A sikertelen vizsgák száma az első 25 évben 2 volt a 229-ből, míg az elmúlt 10 évben 20/252. A vizsgakudarcok hátterében a szakgyakorlati képzések elmaradását, a megfelelő képzési helyeken történő gyakorlatok eltöltésének hiányát tartjuk, amin változtatni szükséges. Véleményünk szerint mindezekben az egyetemeken működő grémiumok tevékenységének is jelentős szerepük van. Konklúzió: Az OORI (amely egyben az SE Tanszéki Csoportjának székhelye) mellett a Rehabilitáció, Fizikális Medicina és Gyógyászati Segédeszköz Tanács Oktatási Bizottsága is szerepet vállalt a képzésért felelős egyetemi grémiumok közötti egyeztetésben. A Bizottság az elmúlt évben 2 ülést tartott, amelyen a képzőhelyek akkreditációjának folyamatát, ezek szempontrendszerét, egységesítését és a szakvizsgára felkészülés fő szempontjait tekintették át a harmonizáció, a sikeresebb szakvizsga-felkészülés érdekében. Kulcsszavak: rehabilitáció, oktatás, szakvizsga, akkreditáció