A szívelégtelen betegek számának folyamatos növekedése a fejlett világ országaiban egyre nagyobb kihívás elé állítja az egészségügyi ellátórendszereket. Ezen növekedő beteganyagon belül ráadásul arányaiban egyre nő a megőrzött balkamra-funkciójú (HFpEF) betegek száma. A csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenség (HFrEF) kezelésében bevált gyógyszeres, invazív kezelések ezen betegeknél nem képesek javítani a betegek prognózisát. Bár a HFpEF nagy arányban elhízással társul, az obesitas-paradoxonra utaló adatok miatt a meghatározó szívelégtelenség szakmai irányvonalak nem vállalnak fel ajánlásokat a testsúlycsökkentésre vonatkozóan. Fel-merül ugyanakkor, hogy az obesitas-pararadoxon egyszerű mintavételi elhajlás következménye. Vizsgálatok sora igazolja, hogy tréningszerű fizikai aktivitással, illetve diétával a betegek erőnléte, életminősége javítható. A hosszú távú, kemény végpontú kimenetek egyelőre nem ismertek. Az életmódváltozás hatásának hosszú távú fennmaradása tekintetében nincsenek kétségek pre-diabéteszes betegek korábbi vizsgálatai alapján. Úgy a korai intervencióban, mint az intervenció hatásának hosszú távú fenntartásában a korszerű mobil internet alapú technológiák kecsegtet-nek sikerrel.  Kulcsszavak: szívelégtelenség, obesitas, diéta, fizikai tréning, prognózis