Magyar származású tudósok szerepe az otoneurológia fejlődésében / Tamás T. László [et al.]
Bibliogr.: p. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.18071/isz.72.0295
In: Ideggyógyászati Szemle. - ISSN 0019-1442, eISSN 2498-6208. - 2019. 72. évf. 9-10. sz., p. 259-303. : ill.
A szédülés évezredek óta ismert tünet, azonban csak a 19. század úttörő vestibularis kutatóinak (Flourens, Méniere, Breuer és mások) a munkássága révén vált nyilvánvalóvá, hogy a vertigo belsőfül-károsodás miatt is kialakulhat. A kutatásban mérföldkövet jelentett a vestibuloocularis reflexív felfedezése (Hőgyes Endre, 1884). A reflex feladata, hogy stabilizálja a retinán a fixált tárgy képét azáltal, hogy a szemeket azonos sebességgel a gyors fejmozgással ellentétes irányba forgatja. Hőgyes korszakos felfedezését Szentágothai János igazolta 1950-ben individuális labyrinthusreceptor-ingerléssel és a szemizmok aktivitásának a regisztrálásával. Az angularis vestibuloocularis reflex alacsony frekvenciájú laesiói a kalorikus reakcióval (Bárány Róbert, 1906), míg magas frekvenciájú laesiói a fejimpulzusteszttel detektálhatóak (Gabor Michael Halmagyi és Ian Stewart Curthoys, 1988). Kulcsszavak: vestibuloocularis reflexív, vestibularis kutatás, orvostörténelem
