A paraneopláziás neurológiai szindrómák (PNS) és az autoimmun enkefalitiszek (AE) ritka idegrendszeri kórképek, melyek hasonló tünettannal jelentkeznek az érintett betegekben, azonban prognózisuk és kezelésük eltér. Jelenlegi retrospektív statisztikai elemzésünk során 2362 PNS- és 1034 AE-gyanús beteg szérum- és likvormintái laboratóriumi teszt eredményeinek értékelését végeztük el. Az autoantitestek kimutatása céljából PNS esetén line-immunoblot assay-t, AE esetén sejtalapú indirekt immunfluoreszcens assay-t alkalmaztunk. Analízisünk során a PNS-gyanús betegek 8%-ában találtunk autoantitestet a következő megoszlással: anti-Yo > anti-Hu > anti-Ma2 > anti-CV2 > anti-titin > anti-Zic4 > anti-amfifizin > anti-Ri > anti-GAD65 > anti-Sox1 > anti-recoverin, melyek előfordulása idősebb nőkben volt gyakoribb. Az AE-gyanús betegek 5,8%-ában találtunk autoantitestet: anti-NMDAR (fiatal nőkben) > anti-LGI1 (középkorú férfiakban) > anti-GABABR (idősebb férfiakban) > anti-Caspr2 (felnőtt férfiakban). Eredményeink az autoantitestek gyakoriságát, nem és életkor szerinti megoszlását tekintve a szakirodalmi adatokkal nagyfokú hasonlóságot mutattak. A PNS és AE diagnózisának felállítását segíti az autoantitestek kimutatása, amely a modern labordiagnosztikai módszerek bevezetésével egyre több beteg számára lehetővé teszi a kezelés korai bevezetését.  Kulcsszavak: paraneopláziás neurológiai szindrómák, autoimmun enkefalitisz, autoantitest, laboratóriumi diagnosztika