A krónikusan emelkedett szimpatikus idegrendszeri aktivitásnak jelentős szerepe van a fejlett ipari társadalmakban a vezető halálokokban, a kardiovaszkuláris betegségekben, így a hipertóniában, az ISZB-ben, a krónikus szívelégtelenségben, a szívritmuszavarokban, a hirtelen szívhalálban, de sok más kórállapotban is, pl. az elhízásban, a metabolikus szindrómában, az OSAS-ban, a 2. típusú cukorbetegségben, a krónikus vesebetegségben, a preeklampsziában, a depresszióban, a colitis ulcerosában. Elősegíti a betegségek kialakulását, fennmaradását, a szövődmények fellépését, és bizonyítottan rontja a prognózist. Az emelkedett halálozás független rizikófaktora.