A hatvanas években egy angol kutató, Sir James Black fejlesztette ki az első, klinikai gyakorlatban is széles körben alkalmazott béta-blokkolót, a propranololt. Az azóta eltelt közel hatvan év alatt a bétareceptor-blokkolók folyamatos fejlesztése során alakultak ki a második és harmadik generációs készítmények, amelyek klinikai alkalmazásával kapcsolatban számos evidencia áll rendelkezésünkre. A vizsgálatok igazolták, hogy ezek a készítmények hatékonyan alkalmazhatók, többek között a hipertónia, az iszkémiás szívbetegség, a posztinfarktusos állapot, a ritmuszavarok (szupravetrikuláris és kamrai), valamint a szívelégtelenség kezelésében. A következő összefoglaló írás röviden taglalja a bétablokkoló-terápia mechanizmusát, a gyógyszercsalád jellemzőit és a terápiás indikációkat.