A biológiai kezelés forradalmasította a gyulladásos bélbetegségek terápiáját. Míg korábban a betegséggel szemben véletlenszerűen megtalált hatóanyagokat alkalmaztunk, felépítő kezelési stratégia szerint, addig a biológiai kezelésekkel az alapkutatások eredményeinek megfelelő terápiás célpontokat igyekszünk gátolni. A család első képviselői az anti-TNF-szerek voltak, ezekből a kiméra infliximab és a humán adalimumab van forgalomban az Európai Unióban. Hatékonyságuk a gyulladásos bélbetegségek mindkét formájában (Crohn-betegség, colitis ulcerosa), extraintesztinális manifesztációkban is igazolt. Az újabb molekulacsalád, az integringátlók közül gyulladásos bélbetegségben a vedolizumabot alkalmazzuk. Emésztőszervi szelektivitása számos biztonságossági előnnyel jár, emésztőszerven kívüli tünetek kezelésére nem alkalmas. Hatáskezdete lassú, így sürgős esetek kezelésére nem használjuk, ugyanakkor hatásosságát jól megőrzi. Az ustekinumab az I-L12 és IL-23 citokinek hatását gátolja, Crohn-betegségben alkalmazható. Egyelőre második vonalban alkalmazva van kellő mennyiségű tapasztalatunk, anti-TNF-szerre priméren nem reagáló vagy pszoriázissal szövődött Crohn-betegségben a legjobb elérhető választás. A terápiás paletta bővülésével és a jósló tényezők megismerésével a jövőben lehetővé válhat az egyedileg választott biológiai vagy egyéb kezelési metodika megválasztása.  Kulcsszavak: biológiai kezelés, Crohn-betegség, colitis ulcerosa, infliximab, adalimumab, vedolizumab, ustekinumab