A nárcisztikus működésmód és a jóllét kapcsolata régóta viták tárgyát képezi. Az önbeszámolós kérdőíveken alapuló kutatások a grandiózus nárcisztikus vonások és a jóllét számos mutatója között rendre közepesen erős pozitív kapcsolatot mutatnak, míg a sérülékeny nárcizmus inkább negatív affektivitással, alacsony önértékeléssel és alacsonyabb jólléttel jár együtt. Azonban, ha a nárcizmust mint a pozitív önértékelés elérésére irányuló önszabályozási működésmódot értelmezzük, akkor a pusztán önbeszámolós mérések számos torzítást tartalmazhatnak. A jelen tanulmányban ezért az öndeterminációs elmélet keretrendszerét és az eddig összegyűlt kutatási eredményeket felhasználva áttekintjük, hogy a nárcisztikus működésmód mennyire járhat együtt az alapvető emberi szükségletek - a kompetencia, az autonómia és a kapcsolódás - kielégítettségével. Áttekintésünk alapján a nárcisztikus működésmód leginkább a kapcsolódás szükségletére fejthet ki negatív hatást, míg a kompetencia és az autonómia esetében részben pozitív, részben negatív következményekkel számolhatunk. Végül számba vesszük a további lehetséges kutatási irányokat, amelyek segíthetnek a fennmaradó kettősség tisztázásában.  Kulcsszavak: grandiózus nárcizmus, sérülékeny nárcizmus, pszichológiai jóllét, öndeterminációs elmélet, autonómia, kompetencia