Az alsó végtagi perifériás artériás érbetegség (Lower Extremity Peripheral Artery Disease; LEPAD) az iparilag fejlettebb országokban egyre gyakrabban fordul elő, korunk egyik leggyakoribb betegségének, az érelmeszesedésnek jellegzetes megjelenési formája. Fontos, hogy a szív és agyi erek vizsgálata mellett az alsó végtagi érszűkület diagnosztikája, kezelése és rehabilitációja ma már egyenrangú része legyen a kardiovaszkuláris prevenció és rehabilitáció szerteágazó feladatának. Míg korábban a betegség csak a klinikai tünetek, a típusosan fellépő terhelésre jelentkező végtagfájdalom és szövődményeinek megjelenése után került a figyelem középpontjába, addig jelenleg előremutató szemléletváltás kibontakozásának lehetünk részesei. Nagyon egyszerű módon kivitelezhető szűrővizsgálatok felhívják a figyelmet a betegség gyakoriságára. Ha gondolunk rá és keressük a figyelmeztető jeleket, egyértelművé válik számunkra, hogy lényegesen gyakoribb és nagyobb jelentőségű betegségről van szó, mint korábban gondoltuk. Kiemelt cél az időben történő felismerés és kezelés, amelyek segítségével megelőzhető a szomorú végkifejlet, a végtagvesztés, amely a beteg életminőségét a lehető legnagyobb mértékben negatív módon befolyásolja. Külön figyelmet szükséges fordítani cukorbetegek esetében a megjelenésére, mert az alsó végtagi vérellátási hiány rendkívül nagymértékben fokozza az alsó végtagi fekélyképződés kialakulását, valamint a minor és major amputáció kockázatát. A "diabéteszes láb" mint multifaktoriális megbetegedés hátterében a neuropátia, infekció, csont- és lágyrészeltérések mellett az alsó végtagi iszkémia szerepe egyre inkább hangsúlyossá válik. A diabéteszre jellemző klinikai megjelenés miatt az alsó végtagi ütőérszűkület felismerésére a hagyományos diagnosztikus eljárások bizonyos esetekben nem elegendők, a rendelkezésre álló érsebészeti és intervenciós radiológiai beavatkozások sikeresen előzhetik meg a végtagvesztést. Az iszkémiás kórokra visszavezethető diabéteszes láb kezelése során a hatékony gyógyszeres kezelésnek és az érátjárhatóság helyreállításának kiemelt jelentősége van. Ismert, hogy a szekunder prevenció részeként a cilostazol I. ajánlású osztály, A szintű evidencia alapján javasolt, amely alsó végtagi perifériás érbetegségben szenvedő cukorbetegek esetén tartósan alkalmazható. A beteg adherenciájának fenntartása, a rendszeres megelőző szemléletű gondozás elkerülhetővé teszi a rettegett szövődményt, az amputációt.  Az Egis Gyógyszergyár Zrt. támogatásával.