A derékfájás és isiász diagnosztikáját ma is az anamnézisre és a klinikai vizsgálatra építjük. Különböző nemzeti és nemzetközi irányelvek egybehangzó módon első lépésként diagnosztikus válogatást javasolnak. Mindenekelőtt a súlyos kórokokat, a daganatot, infekciót és a törést, vagyis a specifikus kóreredetű betegségeket kell különválasztanunk. Ha mindezeket a lehetőségeket ki tudjuk zárni, kimondhatjuk az ismeretlen eredetű, nem specifikus derékfájás diagnózisát. Különböző kóros elváltozások okozhatnak gyöki tünetcsoportot, amely harmadik betegségcsoportot képez. Erre a megkülönböztethető együttesre új fogalmat javasolunk, a szemi-specifikus csoport megjelölést, amely közbülső egység a specifikus és nem specifikus csoport között. A diagnosztika döntő része a gyöki jellegű fájdalom és zsibbadás elemzése. Csökkentenünk kell a felesleges MR-vizsgálatok számát. A háziorvos döntő szerepet játszhat a derékfájás kezelésében. Nem javuló esetekben elengedhetetlen a diagnosztikus revízió, a pszichés tényezők elemzése is. Az új szemlélet és gyakorlat egyaránt előnyös mind a beteg, mind az orvos számára.  Kulcsszavak: a derékfájás és isiász új szemlélete, szemi-specifikus isiász, gyöki fájdalom elemzése, gyakorlatunk megváltoztatása, háziorvos szerepe, MR, spondylodiscitis