Az elmúlt évtizedben a hajlítóín sérülések helyreállításában jelentős számú, forradalmian újnak tekinthető előrelépést figyelhettünk meg, nem csak a sebészi technikában, hanem a posztoperatív rehabilitációban is. A szerző számos irodalmi adatot értékelő munkájában áttekinti az újabb kezelési eljárásokat: első sorban a hat szálból álló, erős rögzítést biztosító és az íncsonkok között jelentős kompressziót létesítő intratendinealis varrat használatát, amely korai, aktív mobilizációt tesz lehetővé. Továbbá ismerteti az epitenon varratok mellőzésének lehetőségét, a szűkületet okozó gyűrűszalagok bemetszését, valamint az új rehabilitációs kezelési formákat. Végül elemző munkájában megállapítja, hogy a tárgyalt, újabb kezelési módszerek minden bizonnyal javítani fogják a hajlítóín sérülések még ma sem kielégítő funkcionális végeredményeit, azonban változatlanul fontosnak tartja a képzett és gyógyulni akaró beteg együttműködését.  Kulcsszavak: hajlítóín, ínsérülések, kézsérülések, kézsebészet, rehabilitáció, varrattechnika