A falásroham és a túlevés én-idegen, nem tervezett, impulzív cselekedet, ami megkerüli a tudatos szándékot. A túlevés a krízisek - és a következményes éhínségek - olyan ősadaptív túlélési mechanizmusa, amit sem a modern tudomány, sem az elmúlt 70 év fogyasztói tapasztalata képtelen volt megzabolázni ez ideig. A tudattalan evés gyökereit az evolúcióban, a civilizációtörténetben és a koragyermekkorban keressük. Az egészségtelen és mértékét vesztett táplálkozás - számos esetben - nem a tudatlanságból, hanem egyéb (nem tudatosodott) emocionális, vagy környezeti hatásból ered. Ezért a felvilágosítás bár fontos, mégsem jelent elegendő beavatkozást, mélyebb struktúrákat is érintő pszichoterápiára is szükség lehet.  Kulcsszavak: elhízás, evészavar, evolúciós pszichológia, művészettörténet