A lepra által okozott rokkantság egész életen át tartó betegségteher mind a beteg, mind az egészségügyi ellátó rendszer számára. Az obligát intracelluláris kórokozó, a Mycobacterium leprae megtámadja a bőrt, a perifiériás idegsejteket, leprás reakciókat idézhet elő, amik a gazdaszervezet fokozott immunválaszát jelenthetik vagy az immun komplexekkel szembeni ellenanyag reakciókat. A lepra fertőzés így rokkantságot okozhat, amelyet jelenleg három fokozatba sorolunk. A lepra betegség monitorozására az újonnan diagnosztizált leprás betegek körében a 2-es fokozatú rokkantság (G2D) arányát tartják legalkalmasabbnak. Összességében a G2D száma csökken a vizsgált populáció körében. Ezzel szemben a G2D 1 millió főre vonatkoztatott aránya ingadozik, attól függően, mennyire intenzív az eset felkutatás és a lakosság tudatossága a korai esetjelentés tekintetében. Ezen túlmenően nem közöltek még globálisan adatot arról, hogyan súlyosbodik az első fokozatú állapot G2-vé az alkalmazott kezelések függvényében. A rokkantság gyakorlati prevenciója, továbbá a már rokkantak körében a betegség súlyosbodása nagy problémát jelent, különösen Indiában, ahol a stigmatizáció történelmileg jelen van, a leprás betegeket ellátó egészségügyi szervezetek integrációja a közegészségügybe kudarcot vallott, az anyagi támogatás korlátozott, mivel a lepra népegészségügyi szintű felszámolását 2005-ben hivatalosan bejelentették.  Kulcsszavak: Lepra, rokkantság, lepra reakciók, G2D, EHF-Score