Hazánkban évente több ezer csípőízületi totál endoprotézis (TEP) műtétet végeznek, a beavatkozások többsége direkt laterális feltárásban történik. A tudomány fejlődésének köszönhetően egyre több ortopéd sebész sajátítja el az újabb technikákat. Az angolszász nyelvterületen a posterior (hátulsó) feltárás dominál, míg Franciaországban, Svájcban az anterior (elülső) feltárásból végzett operáció a jellemzőbb. A háromféle műtéti technika különbözően érinti a csípő körüli izmokat, így a korai fizioterápiában jelentkezhetnek különbségek az operált betegek állapotában. Az utóbbi évtizedben nagy fejlődés jellemzi a csípőprotézis beültetést követő fizioterápiát. A mai rohanó világ megkívánja, hogy a rehabilitációs időszak minél rövidebb legyen. Ez valójában azt jelenti, hogy a páciensek a lehető legrövidebb időn belül visszatérjenek a munkába, a mindennapokba, a rehabilitáció minőségi romlása nélkül. Elsődleges célunk a különböző feltárásban végzett csípőízületi arthroplasztikát követő rehabilitáció fizioterápiás protokolljának ismertetése, felhasználva a nemzetközi protokollokat és ajánlásokat, a lehető legeredményesebb és legrövidebb rehabilitáció elérése érdekében.  Kulcsszavak: csípőprotézis, gyógytorna, rehabilitáció, korai fizioterápia, laterális feltárás, anterior feltárás, posterior feltárás, totál csípőízületi arthroplasztika, rehabilitációs protokoll