A virtuális valóságban (VR) végzett gyógyászati és oktatási tevékenység iránt megnövekedett érdeklődés szükségessé teszi a VR-re vonatkozó pszichológiai értelmezési keretek egy csoportjának bemutatását. Az összefoglalóban - szakirodalmi ismeretekre hagyatkozva - a belemerülés (immersion), valamint a jelenlét (presence) fogalmak rövid bemutatását követően a virtuális valóság mentális modelljei közül elsősorban a téri reprezentációra vonatkozó komponenseket fogom bemutatni. Az áttekintés a VR-ben megjelenő multiszenzoros koherencia, tudatos jelenlét, kapcsolat és leválás, átmeneti jelenlét és a különböző affordanciák szerepének ismertetésére koncentrál. Az alkalmazások fejezetrészben pedig néhány, az egészségügyben és az oktatásügyben alkalmazott, és várhatóan az eddigi gyakorlathoz viszonyítva szélesebb körben hazánkban is alkalmazandó VR-alapú eljárások ismertetésére kerül sor. A digitális oktatás és a pszichoterápiás ellátás iránti érdeklődés ellentmondásos. Sokan a klienssel vagy a tanulóval való személyes kapcsolat elvesztésének fenyegető veszélyétől féltik az orvosokat és a pedagógusokat. A betegek és a diákok részéről azonban egyre sürgetőbb az igény a VR-hez kötődő módszerek bevezetésére. A bemutatott összefoglaló tovább erősíti az új digitális eszközök alkalmazásával kapcsolatos igényeket, de ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy szükség van olyan technikai és szaktudományi infrastruktúra megteremtésére, amely kritikus elemzést követően képes elősegíteni a jelenlegi, konfliktusokkal terhes ellátási és oktatási formák fejlődését. Az új VR-módszerek bevezetése a tudomány és a gyakorlat közös feladata.  Kulcsszavak: belemerülés, motivált jelenlét, multimodális integráció, affordancia, Próteusz-effektus