Bevezetés: Az orvostanhallgatókat 2015-től - évente emelkedő - súlyozott tanulmányi átlag el nem érése esetén költségtérítési képzésbe sorolják át, ami komoly egészségpolitikai következményekkel járhat az orvosutánpótlás biztosítása szempontjából, a megnövekedett lemorzsolódások miatt. Célkitűzés: A hazai orvostanhallgatók lemorzsolódási magatartásának vizsgálata, a költségtérítés fenyegetése nélküli képzési struktúrában. Módszer: A Felsőoktatási Információs Rendszer 2010. évi, a magyar orvostanhallgatókra vonatkozó teljes körű adatbázisa alapján (n = 1046), többváltozós elemzéssel feltártuk a lemorzsolódásra ható tényezőket. Eredmények: A 2010-ben kezdők 83,6%-a mindvégig államilag finanszírozottként tanult (a lemorzsolódás 9,4% volt), 8% átkerült költségtérítéses képzésre (a lemorzsolódás meghaladta az 50%-ot). A lemorzsolódókra jellemző a kreditakkumuláció korai lelassulása, a passziváltatás. A gyűjtött kreditek száma csökkentette, a passzív félévek száma növelte a lemorzsolódás esélyét. Következtetés: A lemorzsolódást tanulmányi (alacsony kreditszám, passzív félévek) és nem tanulmányi (költségtérítés) tényezők befolyásolhatják. Védőhálót jelenthet a kollégiumi elhelyezés, ami a tanulmányokkal összefüggő költségeket mérsékeli, ugyanakkor a hallgató társadalmi tőkére tehet itt szert, ami támogathatja tanulmányai eredményességét is.  Kulcsszavak: orvostanhallgatók, lemorzsolódás, túlfutás, képzési költségtérítés, társadalmi tőke