Szerzők a hazai egészségügyi alapellátás 1992. július 1-jén bevezetett reformja utáni negyed évszázad eredményeit ismertetik a tudásmegosztás szempontjából. Egyértelműen bizonyítható, hogy a praxisok önállóvá válásával az egészségügyi alapellátás megítélése kedvezővé vált, a családorvosok tekintélye megnőtt. Ennek megerősítésére szolgált a huszonöt évvel ezelőtt megkezdett győri kezdeményezésű Alapellátási Szabadegyetem képzési és továbbképzési forma, mely folyamatosan és rendszeresen tartott, akkreditált szakmai továbbképzései révén a tudásmegosztás országos modelljévé vált. A háziorvosok a továbbképzéseken üléselnökként, előadóként és moderátorként kollegiális kapcsolatot alakítottak ki; szakmai ismereteik bővítésére az elhangzott anyagok részletes dokumentációja a továbbképzéseiket segítette, továbbá helyi, regionális szinten szervezve a költségmegtakarítás is igen jelentős volt. A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a szakmában jelenleg is aktívan dolgozó családorvosok életkora nagyon magas, utánpótlásuk biztosítása egyre nagyobb gondot jelent. Így az elkövetkező évek legfontosabb feladata lesz a praxisfinanszírozás jelentős arányú növelése, a fiatal orvosok számára kedvező lehetőségek biztosításával a letelepedéshez. Ugyanakkor az is feladat, hogy a családorvosok nyugdíjba vonulása egy szakmai életút méltó lezárása lehessen.  Kulcsszavak: képzés és továbbképzés, családorvos, költség-haszon elemzés, indikátorok, praxisfinanszírozás, tudásmegosztás