A kardiális reszinkronizációs terápia (CRT) ritka szövődményeként fellépő kamrai ritmuszavarok esetén CRT-proaritmiáról beszélünk, amelynek oka leginkább a balkamrai ingerlés hatására megváltozott bal kamrai aktivációs mintázatban keresendő. A CRT pro- és antiaritmiás hatásaival kapcsolatban számos, olykor egymásnak ellentmondó publikáció látott napvilágot. A kezdetben inkább szkeptikus vélekedések mellett az utóbbi években egyre több adat szól a reszinkronizációs kezelés biztonságossága mellett és a CRT előkelő helyet vívott ki magának a csökkent ejekciós frakcióval járó szívelégtelen betegek eszközös kezelésében. A kételyek eloszlatásában a kedvező klinikai hatékonysági és biztonságossági eredmények, a proaritmiák mechanizmusának jobb megértése, illetve a már kialakult proaritmiás események hatásos kezelésének módszerei játszottak szerepet. CRT mellett a pro- és antiaritmiás hatások eredője úgy tűnik, jelentős mértékben az utóbbi javára billen, így jól megválasztott betegpopuláció esetén a CRT mortalitáscsökkentő hatása megalapozott. Jelen összefoglalásban a reszinkronizáció ritkán előforduló proaritmiás hatásaival és ezek kezelésével foglalkozó irodalmi adatok összefoglalására teszünk kísérletet.  Kulcsszavak: kardiális reszinkronizációs terápia, CRT, biventricularis ingerlés, proaritmia