A háziorvosi gyakorlatban megjelenő mozgásszervi fájdalmak túlnyomó része mérsékelt vagy közepes erősségű, átmeneti, mechanikus eredetű regionális fájdalmi szindróma. A reumatológiai betegségek között a gyulladásos kórképek a legfájdalmasabbak. Közülük is kiemelkednek hevességükkel az akut monarthritisek: a bakteriális fertőzés és a kristály indukálta ízületi gyulladások. A háziorvos legfontosabb feladata a fertőzés azonosítása vagy kizárása és a bakteriológiai vizsgálat elsőbbségének biztosítása. A gyulladásos reumatológiai rendszerbetegségek ? rheumatoid arthritis, spondylarthritisek, autoimmun ér- és izomgyulladás ? okozta fájdalmak a fellobbanások idején kifejezettebbek, általában krónikus, de hullámzó formában lépnek fel. A fájdalomcsillapítás az általános terápiás stratégia része, a megfelelően tájékoztatott beteg, a háziorvos és a reumatológus rugalmas együttműködésével hoz elfogadható életminőséget. A fájdalomcsillapítás leggyakoribb eszközei a nem szteroid gyulladáscsökkentők, amelyek tartós alkalmazása esetében különösen figyelembe kell venni a biztonsági előírásokat. Ugyancsak a biztonsági szempontok szem előtt tartásával kell és lehet használni a kortikoszteroidokat. Hatásmechanizmusukat tekintve a citokinek szintézisének gátlói, és így azok közvetlen fájdalomkeltő hatásának kivédésével a gyulladásos fájdalmak leghatásosabb csillapítói közé tartoznak. A rheumatoid arthritisek és spondylarthitisek biológiai terápiájának eszközei ugyanezért gyorsan és hatásosan csillapítják, akár teljesen és tartósan meg is szüntetik a gyulladásos fájdalmat.