Az időskorúak számának nagyfokú növekedésével arányosan nő a poszttraumás mozgásszervi rehabilitációra szoruló törések száma. Hazánkban évente 15-16 ezer csípőtáji törést regisztrálnak, a betegek átlagéletkora 80 év. A törések kétharmadát pertrochanterikus, egyharmadát combnyaktáji törések teszik ki. A csípőtáji törések sebészi kezelését a megfelelő rehabilitációs kezelés követi. A rehabilitációs kezelés célja, hogy a beteg a lehető leghamarabb nyerje vissza járóképességét és önellátó képességét. A rehabilitáció előtti funkcionális állapot felmérésében a Barthel- és a FIM-index felvétele segít. Idős betegek mozgásterápiája során figyelembe kell venni a testi és a szellemi tartalékok csökkenését, a mozgásterápiában fontos ízületek kopásos elváltozását és a kognitív hanyatlást. Az egyensúly romlása és a terhelhetőség csökkenése miatt a mobilitás és az önálló életvitel visszanyeréséhez gyógyászati segédeszközök használata szükséges. A megfelelő eszköz kiválasztása és használatának betanítása szakember feladata.