Az idén három évtizede annak, hogy Reaven a gyakori kardiovaszkuláris rizikótényezők egységbe foglalásával megalkotta a metabolikus szindróma fogalmát. Elmélete szerint a glükóz-intolerancia, a dyslipidaemia és a hipertónia hátterében az inzulinrezisztencia és a hyperinsulinaemia áll, és a rizikótényezők együttesét metabolikus X-szindróma kifejezéssel illette. A tünetegyüttes lényegéről, a kialakulásának mechanizmusáról és jelentőségének megítéléséről az eltelt időszak alatt a felfogásunk jelentős mértékben változott. E munka célja a metabolikus szindróma változó kritériumrendszereinek áttekintése, a szűrővizsgálata és a gondozása irányvonalainak ismertetése, majd a tünetegyüttes változásának megítélése és a globális kardiometabolikus kockázat szemlélete kialakulásának összefoglalása. Célja még a cikknek a gyermekkori diagnosztikus kritériumok bemutatása, az egyéni rizikóstátusz gyermekkori felmérése és a metabolikus rizikótényezők társulását befolyásoló tényezőknek és a rizikóállapotok szűrővizsgálati lehetőségeinek ismertetése is.  Kulcsszavak: metabolikus szindróma, diagnosztikus kritériumrendszerek, a kardiometabolikus rizikó szemlélete, egyéni rizikóstátusz, rizikóállapotok felismerése