A pszichoterápia és az iskolapszichológia fogalma legtöbbször feloldhatatlan ellentétként jelenik meg a pszichológiai és pszichoterápiás közegben, miközben a hazai és nemzetközi szakirodalom az iskolapszichológusi feladatok elemzése kapcsán az utóbbi évtizedekben erőteljes elmozdulást jelez a diagnosztikai tevékenységtől a direkt és indirekt mentálhigiénés intervenciók és ellátás irányába. A 20-21. század társadalmi változásainak következtében az iskolák szocializációs szerepe bővült, az iskolákban megjelentek a pszichológusok, amit követett a pszichés zavarok helyi ellátásának igénye, de erre az iskolapszichológusi hálózat nem alkalmas. A szülők, gyerekek, pedagógusok segítése valódi terepmunka folyamatosan újratermelődő kihívásokkal. Az iskolapszichológus speciális munkafeltételei sajátos működésmódot kívánnak, és gyakran határhelyzetet teremtenek a pszichoterápiás beavatkozások spektrumán. Kiemelten fontossá váltak a magas szintű és komplex diagnosztikai és terápiás ismeretek a gyermek számára megfelelő ellátási formák biztosításához iskolai intervenció és továbbküldés esetén is. A tanulmány egyik célja, hogy illusztratív példákkal mutassa be a pszichoterápiás szemlélet létjogosultságát az esetkezelésben. Másik célja, hogy felhívja a figyelmet az iskolapszichológusi és a terápiás munka határhelyzeteire a preventív szemléletben végzett problémafeltárás, krízisintervenció, komplex személyiségfejlesztés és a pedagógus kiégés-prevenció területén.  Kulcsszavak: iskolapszichológia, módszertan, intervenciók