Az elmúlt másfél évtizedben egyértelművé vált, hogy az LDL-koleszterin (LDL-C) értékének jelentős csökkentése az egyik leghatékonyabb terápiás lehetőség az érelmeszesedés okozta kardiovaszkuláris halálozás mérséklésében. A nagy intenzitású statin-monoterápia az esetek döntő részében lehetővé teszi az LDL-C megfelelő redukcióját, azonban a kezeltek egyharmadában nem sikerül az ateroszklerózis progresszióját érdemlegesen visszaszorítani, amelynek a hátterében részben a célérték el nem érése, részben statinintolerancia szerepel. Egyre több adat szól ugyanakkor amellett is, hogy a szekunder prevenció során az 1,8 mmol/l LDL-C-célérték elérése esetén is további csökkentésre lenne szükség, hiszen ismert, hogy ekkor még több kardiovaszkuláris eseményredukció jöhet létre.