A szerző a diferenciál-diagnosztikai szempontból jelentős nehézséget okozó alvásfüggő mozgászavarokat mutatja be, kiemelve a paraszomniák és alvás alatti epilepsziák szerepét. Az alvás alatt a mozgás-megnyilvánulások széles skálája alakulhat ki, a fiziológiás alvási mozgásjelenségek (mint a testhelyzet-változtatás) mellett számtalan kóros mozgásforma is. Számos esetben nehézséget okoz az egyes mozgásjelenségek eredetének megítélése. A legfontosabbak az alvászavarokhoz tartozó formák (paraszomniák, nyugtalan láb szindróma stb.), a mozgászavarok alvás alatti jellegzetességei, valamint az epilepsziás működészavar talaján kialakuló formák. A kivizsgálás magában foglalja a mozgástöbblet speciális szempontok (többek között a jelenség időzítésének, ismétlődésének, lezajlási mintázatának és esetleges provokáló faktorok ismeretének) alapján való jellemzését, poliszomnográfiás és videó-EEG monitorozást, valamint validált kérdőívek (pl. FLEP skála) használatát. A megfelelő differenciál-diagnosztika és terápia az alvás alatti események, alvás szerkezet és mozgástöbbletek összefüggéseinek ismerete alapján lehetséges.  Kulcsszavak: paraszomnia, epilepszia, poliszomnográfia, alvásfüggő mozgászavarok