A diabéteszes makulaödéma (DME) kezelésében az utóbbi években egyre nagyobb szerepet kapnak az intravitreálisan alkalmazott anti-VEGF injekciók. A PTE szemészeti klinikáján 2014 óta alkalmazzuk ezt a kezelési módot. Célunk a DME kezelésére törzskönyvezett, de nem finanszírozott gyógyszerek (aflibercept, ranibizumab) hivatalos gyógyszerelőiratait megalapozó klinikai vizsgálatok (RESTORE, VIVID/VISTA), valamint a DRCR.net Protokoll T jelű vizsgálat eredményeinek összehasonlítása volt saját, az off-label alkalmazott bevacizumab használatával szerzett tapasztalatunkkal. A pontosabb összevetés érdekében olyan, klinikánkon kezelt betegek egyéves eredményeit dolgoztuk fel, akik megfeleltek volna az említett vizsgálatok beválogatási kritériumainak. Elemeztük a látóélesség (BCVA) és az OCT-vel mért centrális retinavastagság (CRT) változásait a kezelések hatására. A RESTORE-vizsgálat eredményei alapján a ranibizumab kezelésben részesülő betegek látóélessége egy év alatt átlagosan 6,8 betűt javult, a CRT 118,7 mikrométerrel csökkent. A VISTA/VIVID 10,7 betűjavulásról számolt be egyéves aflibercept kezelés után, 192,4 mikrométer CRT-csökkenés mellett. Saját beteganyagunkban egy év bevacizumab kezelés után 4,7 betű vízusjavulást, és 72,2 mikrométer CRT-csökkenést tapasztaltunk. Eredményeink megerősítik, hogy megfelelő finanszírozás, betegkiválasztás és adagolás mellett a jelenleginél eredményesebb kezelés lenne elérhető a DME-betegek számára.  Kulcsszavak: diabéteszes makulaödéma, intravitreális anti-VEGF-kezelés