Célkitűzés: A betegek orális biszfoszfonátokkal kapcsolatos perzisztenciája irodalmi adatok szerint a terápia második évében nem éri el a 30%-ot. Mindennapi benyomásaink szerint ennél lényegesen magasabb a betegek perzisztenciája. Elsődleges célunk a frissen gondozásba vett és orális biszfoszfonátot kapó betegek perzisztenciájának, másodlagos célunk a biszfoszfonát perzisztencia és a BMD változások összefüggésének, harmadlagos célunk a gyógyszer elhagyások okainak vizsgálata volt. Módszerek: A Kenézy Gyula Kórház Reumatológiai Osztályának adatbázisából 2013. január 1 - 2015. december 31. között frissen gondozásba vett osteoporosisos betegeink közül random módon 146 heti biszfoszfonát szedőt választottunk ki. Adataikat statisztikailag elemeztük, meghatároztuk a gyógyszerek összesített perzisztenciáját, az elhagyások okait és összefüggést kerestünk a perzisztencia hossza és a BMD változások között. Csak azokat a betegeket megtartva, akiknek legalább 2 DEXA vizsgálata volt, és több mint 2 hónapig szedett gyógyszert, 132 beteg adatait elemeztük. Eredmények: A feldolgozott betegek között a nő/férfi arány 122/10 volt. 115 beteg orális alendronát, 17 beteg rizedronát kezelést kezdett. Az adatgyűjtés 2016 november 15­i lezárásáig a 77 beteg fejezte be a gyógyszerszedést a megfigyelési időszak vége előtt, de ezek közül csak 8 az utolsó DEXA­vizsgálata előtt, 69 az utolsó DEXA­ vizsgálata után. A gyógyszerszedés leállításának indoka 24 esetben mellékhatás, 21 esetben a kezelőorvos döntése, 2 esetben fogászati beavatkozás és 30 esetben a beteg önkényes döntése alapján történt. A gyógyszerszedés átlagos hossza 24,7 hónap volt. A betegek gyógyszer túlélési görbéinek elemzése során megállapítható volt, hogy az első év végén hirtelen csökkenés lép fel a perzisztenciában, de még mindig az irodalomban ismert arány felett marad. A betegeket felosztva két csoportra aszerint, hogy BMD illetve T-score változásuk a medián feletti vagy az alatti, a gyógyszerek túlélési görbéje szignifikánsan különbözött. A csontsűrűség relatív vagy abszolút változása általános lineáris modell szerint nem függött szignifikánsan sem a kortól, sem attól, hogy a DEXA­k között eltelt idő milyen hányadában szedtek gyógyszert. Következtetés: Eredményeink arra utalnak, hogy az orális, hetente szedendő biszfoszfonátok gyógyszer túlélése a való életben jelentősen különbözik az irodalmi adatoktól, azoknál kedvezőbb. A gyógyszerek elhagyásának okai között kevesebb, mint 40% szerepel az önkényes elhagyás, ennél lényegesen gyakoribb a gyógyszerszedés mellékhatások miatti vagy orvosi tanácsra történő abbahagyása.